Köszönjük Eszter kedves sorait!

Szeretnék veletek megosztani egy örömhírt, – mint sokan tudjátok, 2021 márciusa óta élek a visegrádi Idősek Otthonában, ahol 2007-2012 között a konyhán dolgoztam. 2019 februárjától teljesen megváltozott az életem. Addig aktív és tetterős voltam, ahol csak tudtam, segítettem másoknak is. Azonban egyik percről a másikra lebénultam deréktól lefelé és a jobb lábamat térd fölött amputálni kellet. Kiszolgáltatottságom miatt mélypontra kerültem és erre még rátett egy lapáttal a sors, mert 44 év után elveszítettem férjemet, aki igazi társam volt.

Két lányom támogatott, mind fizikailag, mind lelkileg, de úgy döntöttem, hogy munkájuk és gyermeknevelésük mellett nem akarom én is terhelni őket. Ezért döntöttem úgy, hogy idősek otthonába költözöm. Az otthonban önállóan közlekedem a kerekesszékkel, de a hegyoldalról való fel- és lejutáshoz -ahol az otthon található – már mások segítségét kell igénybe vennem.

Nőként mindig fontos volt számomra, hogy tiszta és ápolt legyek. Rendszeresen jártam fodrászhoz, kozmetikushoz. Sajnos mozgáskorlátozottságom miatt ezt már egyedül nem tudtam megvalósítani. Azonban néhány napja a Lélekfonal Alapítvány lelkes kis csapata megajándékozott engem egy kozmetikai kezeléssel, ami alatt testleg-lelkileg feltőltődtem.

A hegyről le- és feljutás problémáját is megoldották számomra és így Esztergomban Zsíros Andrea „varázserejű” kezei teljesen megfiatalítottak. Jó szívvel ajánlom őt minden sorstársamnak, de természetesen nem csak nekik.

Rajtam kívül a Lélekfonal Alapítvány munkatársai időt és fáradtságot nem kímélve még két lakótársam kívánságát is teljesítették, amíg én szépültem. Mivel csak én használom a világhálót, ezért az ő hálás köszönetüket is én szeretném tolmácsolni.

A Lélekfonal Alapítvány munkájához kívánunk sok erőt és a további kívánságok megvalósításához segítőtársakat.

Eszter, Ilike, Saci