„Kedves Lélekfonal Alapítvány!

Hálás szívvel mesélem el a történetemet. Irén vagyok, a zsámbéki Boldog Gertrúd Idősek Otthonának lakója. Nehezen mozgok, segítséggel, kerekesszékkel közlekedem.

Azzal a kívánsággal fordultam az Alapítványukhoz, hogy újra láthassam a több mint 200 km távolságra lévő zalai szülőházamat, ahol 20 éve nem jártam, és találkozhassak egyetlen élő rokonommal, az unokatestvéremmel, Istvánnal, akiről valójában nem tudtam, éle-e még.

Továbbá szerettem volna még látni édesanyám és férjem sírhelyét.
Nem tudom, hogy lehetett, de minden kívánságom teljesült.

Ehhez az Alapítvány mellett minden bizonnyal az Égieknek a közbenjárása is kellett, mert a legnagyobb öröm akkor ért, amikor már lemondtam arról, hogy megtaláljuk Istvánék házát, aztán egyszer csak a dudaszóra ő és felesége lépett oda az autónkhoz. Egyből megöleltük, megcsókoltuk egymást. Rengeteget tudtunk beszélgetni a gyerekkori emlékeinkről, előkerültek fényképek is, sőt, a rendkívül jóképűvé cseperedett unokájuk is, akit 2 évesen láttam utoljára, megjelent és ő segített visszaszállnom az autóba.

Az is megnyugvással töltött el, hogy megbizonyosodhattam róla, hogy rendben van édesanyám és férjem sírja. Bíztatok minden sorstársamat, hogy bátran forduljon kívánságával a Lélekfonal Alapítványhoz! A segítségük nélkül nem élhettem volna át mindezeket.

Nagyon szépen köszönöm a kísérőimnek, Annának, Dórának és a Sári nevű terápiás kutyusnak! Nagyon szeretem az állatokat, több kutyám is volt, jólesett ismét egy kutya társaságában lennem, aki nem mellékesen rendkívül barátságos, ügyes és türelmes.”